LEGFRISSEBB KÉRDÉSEK
Kérdések száma: 55
2014. 12 11.
bodza
Kedves Szakértő!

21 éves lány vagyok, a barátom most lesz 24 éves. 160km választ minket el egymástól. Idén augusztus közepén jöttünk össze. Eleinte minden hétvégén tudtunk találkozni, aztán "elkényelmesedtünk", azaz ha valamelyikünknek programja adódott, akkor máris jegeltük azt a hétvégét, mondván, hogy majd következő héten találkozunk... Buták voltunk, hisz a hétvége 2 napból áll, egy nap erejéig simán tudtunk volna találkozni, de nem tettük.

Elment így 1 hónap. Ezt a hónapot én úgy éltem meg, mint az adventet, napról-napra jobban vágytam rá, a találkozás gondolata éltetett. Utóbb kiderült, hogy ő pont fordítva volt ezzel: azt érezte, hogy távolodunk. Majd mikor újra találkoztunk, közölte, hogy úgy érzi, nem férek bele (3 műszakban dolgozik, mellette naponta keményen edz a versenyek miatt), meg hogy nem szerelmes...

Nem értem, hogy miért akarja ilyen könnyen feladni, mikor teljesen egy hullámhosszon vagyunk, igazi lelki társak vagyunk, rengeteg bennünk a közös, amikre nemcsak mi, hanem a környezetünk is mindig rádöbben. Úgy érzem, hogy a barátai beszélhették le erről a kapcsolatról abban az egy hónapban, és ő elbizonytalanodott. De én érzem, hogy ez nemcsak egy fellángolás volt, én folytatnám.

Most abban maradtunk, hogy "barátság extrákkal" van, mert azért ő sem akar teljesen elveszíteni. De mégis elutasító... Volt olyan hétvége, mikor ráért volna, de közölte, hogy inkább egyedül lenne és pihenne, így nem találkoztunk. A szívem szakadt meg... Ezen a héten meg alig ír... Naponta szoktunk facebook-on beszélgetni, folyamatosan, de 2napja nem írt, viszont az üzeneteimet elolvasta. Tudja, hogy ezzel bánt, mert aggódok, hogy mi van vele, és mégis ezt teszi, pedig mindig mondja, hogy sosem akar megbántani.

Én látok a kapcsolatunkban jövőt, folytatnám. Azon vagyok, hogy belém szeressen újra. Csak ezt úgy nehéz, ha nem akar találkozni... Talán fél, vagy nem tudom. De fontos vagyok neki, azt tudom, mégis fura. Szerinte megéri ezzel foglalkozni? Van még esélye, hogy újra együtt legyünk?

Megértem, hogy elfoglalt, de én tudok igazodni, ha nem tud utazni, mert mégiscsak 2 és fél óra a vonat, én tudok, rugalmas vagyok. Én olyan pozitívan látom a dolgokat, nem értem, hogy ő miért ennyire negatív. Nem tudom, hogy mit tegyek. Hagyjam a fenébe? Hódítsam vissza? Hogyan? Az a baj, hogy szerelmes vagyok...

Köszönöm, hogy elolvasta, várom válaszát! :)
2015. 01 09.
kingakocsis
Tisztelt Szakértő!

Egy éve vagyok együtt a párommal. Egy munkahelyen dolgozunk, de ő nem akarja felvállalni ott a kapcsolatunkat (család, barátok tudják). Természetes én szeretném tisztázni, hogy együtt vagyunk, hiszen ezzel megállíthatnánk a rólunk szóló pletykálkodást.

A másik problémám, hogy keveset vagyunk együtt kettesben. Munkahelyen egész nap együtt vagyunk, de még megölelni sem ölelhetem szünetben, mert akkor rájönnének. Ha társaságban vagyunk, bármit mondok, lehurrog és belém köt. Ezután persze mindig bocsánatot kér. Mindig mondja, hogy szeret és ezt én érzem is, de mégsem vagyok így boldog.

Mit tegyek? Hogy mondjam el neki, hogy én így nem vagyok boldog?
2014. 12 27.
TanacstalanTibi
Kedves Szakértő!

Olyan problémám van, hogy 2év 3hónap után egyre szótlanabb lett velem a barátnőm. A végén már duzzogott is akármikor kérdeztem tőle, hogy mi a baj mindig azt felelte: semmi, elegem van. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, mert egy iskolába járunk. Tavaly egy évfolyamig osztálytársak voltunk - akkor is voltak bökkenők, de most sokkal rosszabb lett a helyzet. Lassan 3 hónapja szakított velem, mert (elmondása szerint) megunt és nem szeret, de én még mindig azt érzem, hogy szeret és én is nagyon szeretem.

Névnapján a kollégiumba felmentem, szétszórtam a rózsaszirmokat és egy csokor rózsával vártam. Akkor a karomba borult és azt mondta, hogy "bolond vagy" erre mondtam neki, hogy érted bármit megteszek. Azon a napon elég közel kerültünk egymáshoz. Azt hittem, visszajön, de nem. Gondoltam, mivel nem voltunk randizni, elviszem étterembe. El is jött velem, csókolóztunk is, majd haza hoztam - minden jól ment. Megint azt hitem, hogy visszajön hozzám, de úgymond megint "pofára estem". Azt mondja, hogy már nem szeret, de én még mindig azt érzem, hogy szeretjük egymást és nem igazán szeretném elveszíteni, hiszen nagyon ragaszkodó típus vagyok. Nehéz lesz elengednem.

Minden nap csak rá gondolok, és nem tudok aludni, mert ilyenkor is ő jár a fejembe, hogy mit tegyek mivel rontottam el... Sosem csaltam meg - elvileg ő sem engem. Őszinték voltunk: épp ezért nem tudom, mi lett a baj!!! Bármit megtennék, hogy visszakapjam.

Kérem, segítsen: mit tegyek, hogy visszakapjam?

Köszönöm előre is: szerelmed Tibi
2014. 12 01.
lizase
Kedves Szakértő!

Én egy 21 éves lány vagyok. Mostanában tettem magamnak egy felismerést, amit talán eddig nem akartam tudatosítani. Már egész kis korom óta folytatok önkielégítést. 4 éves korom körül kezdhettem – amennyire vissza tudok emlékezni –, de nem nagymértékben. Mivel a családom sose vette észre, pedig szüleim és idősebb testvéreim mindig sokat foglalkoztak velem. Aztán nem emlékszem pontosan mikor, de 10-11 éves korom körül lehettem, kapcsolgattam otthon a tv-t éjjel, és rátaláltam egy pornócsatornára. Először megijedtem, nem értettem, hogy mi lehet, amit látok, de aztán később direkt megkerestem az adót, és 1-2 hetente néztem pornót. Később, 14-15 évesen kaptam egy laptopot, és ettől kezdve rendszeresen néztem pornót, néha már durvább fajtát is. Felismertem 17 éves korom körül, hogy ez egy nem éppen normális dolog, és emiatt egyre kevesebbet néztem, 19 éves koromtól már alig. Szerencsére megfogadtam kb. féléve, hogy nem folytatom ezt a magatartásom, és teljesen jól bírom – más módon néha persze levezetem a feszültséget, de egyáltalán nem nagy rendszerességgel.
Ezektől függetlenül szűz vagyok. Volt 16 évesen egy komolyabb kapcsolatom, de a saját döntésem volt, hogy ne feküdjünk le. Ezen kívül csak pár "kalandom" volt fiúkkal, általában bulizás kapcsán, de nem éppen olyan komolyan, mint mostanában a kortársaim között, és nem is vágyom rá, csak egy stabil, bizalmas kapcsolatban veszteném el a szüzességem.

Az lenne a kérdésem, hogy ezek alapján lehetséges-e, hogy nagyobb hatással volt rám a kiskori pornónézés? Lehetnek ennek negatív hatásai a mindennapi életemre vagy csak szexuális téren? Esetleg szükségem lenne pszichológushoz fordulnom emiatt? Mert vannak néha komolyabb hangulatingadozásaim, bár az elmúlt évben kiegyensúlyozottabb voltam. Mindentől eltekintve szeretem az életem, vannak igaz barátaim, és céljaim az életemmel, a családom is teljesen stabil. Viszont nagyon frusztrált vagyok emiatt, és ez számomra egy olyan téma, amit senkivel se tudnék megbeszélni a szeretteim közül, egyfolytában ezt boncolgatom magamban, mióta tudatosult bennem ez a dolog, és az internetes cikkek is elég ijesztően írnak a kiskori pornónézés kapcsán.

Remélem, hogy nincs komolyabb bajom, csak beképzelem, mert hajlamos vagyok ilyenre, és eddig nem merült fel nagy problémám ezen a téren. Elég nagy szükségem lenne egy hozzáértő ember válaszára, mert nagyon nyugtalan vagyok a dolog miatt.

Köszönöm szépen előre is a választ!
2014. 11 16.
Trixike
Tisztelt Szakértő!

39 éves nő vagyok, a párom 14 évvel fiatalabb tőlem. 3 éve élünk együtt.

A megismerkedésünkkor próbáltam őt elutasítani, de nem adta fel, kölcsönös szerelembe estünk. A családja eleinte próbált mindkettőnket rábeszélni a kapcsolat lezárására, de ő is azt nyilatkozta, h a korabeli lányokkal nem érti meg magát, nem érdekli a korkülönbség, hisz velem boldog. 2 éve külföldi nyaraláson megbeszéltük, h a biológiai órám miatt (gyermektelen vagyok), és mivel ő még nem szeretne gyermeket, hazatérve elválunk. Nem tudtuk ezt megtenni.

A téma azóta is a levegőben van, de mindhiába kértem, h akkor költözzön el, menni sem akart. 1 hete csajozáson kaptam - randizott egy kislánnyal, és elmondta, h nem jelentett semmit, csupán azt remélte, ez előre vagy hátra mozdít a kapcsolatunkon. Másnap reggel (szégyellte is magát) elköltözött. Azóta folyamatosan kapcsolatban vagyunk, a kislánynak jelezte, h nem fogja keresni. Nekem azt mondja, még nem akar gyereket - nekem pedig itt az idő - és gondolkodni szeretne.

Ma reggelre itt aludt, és egész nap együtt voltunk, sokat beszélgettünk. Nem tudja, mit akar, de szerinte egzisztenciálisan sem stabil még a gyermekvállaláshoz. Közöltem, hogy a bizonytalanságának gyárt ürügyet és még azt sem tudjuk, termékeny vagyok-e, szóval sok tennivaló van a témában. Szenved és én is, mert szeretjük egymást, de próbál elengedni, ugyanakkor nagyon jól kiegészítjük egymást. Talán már érzi, hogy nehéz tovább lépni, ha az ész diktál, és a szíve szeret.

NEM MARADTUNK SEMMIBEN. Azt gondolom, fog keresni, és találkozni is akar majd. Ugyanakkor az eddigi közös életünk együttjárósdira való degradálása szerintem ugyanolyan időhúzás, mintha velem marad, és csak beszélünk a gyerekvállalás számára korai kérdéséről. Hogyan tudom megnyugtatni, elérni, hogy a kérdés ne legyen neuralgikus pont, hogy ne féljen a felelősségtől és ne a jövőt tervezze, hanem a mának éljen, ha szereti a nőt, akihez hasonlót talán soha nem talál majd - mondta, s hozzátette, ideális lenne, ha 20 évvel lennék fiatalabb...

Én hiszem, hogy meg tud ezzel a kihívással birkózni, és bár nem tudjuk, h spontán teherbe esnék-e, mégis nekem valóban ketyeg a biológiai órám, és ideje elmélyülnöm a gyermekvállalás kérdésében, ami egyre jobban foglalkoztat. Szeretnék neki szülni kisbabát. Az apukája szerint, bele sem kellett volna kezdenünk, és be kell lássuk, hogy halálra van ítélve a kapcsolatunk, noha imádjuk egymást. Ő azt mondja, nem hagyott el, csupán elköltözött, h mindketten gondolkodjunk.

Várom szíves válaszát!

Köszönettel,
2014. 11 19.
christina.23
Kedves Szakértő!

1,5 éve élek együtt a párommal, és elég gyakran úgy érzem, hogy nem szeret eléggé. Mondja, meg érezteti is. Régebben mondta, hogy exbarátnőjét nagyon szerette, de a csaj szakított vele. Nagyon ki volt és már nem igazán nagyon szeretni, mert fél, hogy megint ez fog történni. Mit tudnék csinálni, hogy merjen szeretni? Én megbízható vagyok meg őszinte vele.

A másik hogy két ex-barátnőjére elég gyakran rákeres az egyik közösségi oldalon - és ugye ott látni a képeket híreket stb... De ezt ő nem tudja, hogy én látom, hogy ő nézegeti őket. Ezt miért csinálja? Lehet, hogy még mindig szereti az ex-barátnőjét? Ha szóba hozom vagy kérdezek egyből ideges lesz, hogy én ilyet kérdezek.

Válaszát előre is köszönöm!
2014. 11 25.
Mimiko
A párommal több mint egy éve vagyunk együtt, és visszatérő gondjaink vannak. Már három vagy négy hete, hetenként problémák vannak abból, hogy számomra kis dolgok miatt vitázunk, és ez mind a kettőnket megvisel.

A páromat zavarja, hogy gyakran hiányosan emlékszem dolgokra (pl.: melyik vonattal utazik másnap x helyre, vagy más kisebb dolgok, amit előző nap már elmondott vagy 3x). Gyakran félreértések vannak köztünk, például telefonnal kapcsolatos dolgok (általában telefonon keresztül beszélünk hétköznap, mert napközben ugye iskola, és nem ugyanoda járunk), mert a környezet miatt néha rosszul hallom, mást hallok, mint amit a vonal túlsó végén mond, és így születnek a félreértések. Néha előfordult a távoli múltban, hogy nem számoltam be hogy X-el vagy Y-el miről beszéltünk, és ezt úgy vette, hogy titkolózok előtte. Onnantól megígértem, hogy amiről tudok, vagy ami rá tartozik (pl. barátnőm magánéletét nem szívesen teregetem ki), azt elmondom. De végül ez is egy visszatérő probléma lett, hogy véletlen kihagytam egész apró dolgokat, mert épp nem jutott eszembe, vagy később számoltam be róla... Pedig ártatlan dolgok, beszélgetések, szerintem a páromnak sose volt féltékenységre oka. Az adott vitából kifolyólag néha ráerőltetem, hogy találkozzunk és beszélgessünk, akkor is, amikor épp dolga van (pl. otthon van és tanul, mert egyetemista), mert ki szeretnék vele békülni, el szeretném érni, hogy ne haragudjon.

Ezeket a dolgokat mindig próbálom elkerülni, hogy javítsak a helyzeten, de akaratomtól függetlenül mindig újra megtörténnek. Kezdem azt hinni, hogy elkerülhetetlen hibák, de az is lehet, hogy csak alapvető emberi hibák.

Ezek neki rosszul esnek, azt vonja le belőle, hogy nem érdeklődök felé, és szerinte ezeket a "kis" gyakori dolgokat én szándékosan csinálom, hogy idegesítsem. Gyakran bocsánatot kérek, számomra kis dolgok miatt, és elmondom, hogy nem, nem szándékos volt, és hogy mennyire próbálok rájuk figyelni, de eddig sem sikerült elkerülni. Elmondtam neki, hogy lehetne toleránsabb, de szerinte én vagyok a hibás. Szerinte azért nem tudok figyelni, mert a "saját kis világomban élek" és nem foglalkozom Vele.

Úgyhogy azóta is figyelek ezekre, de eddig nem sikerült bezárni az ördögi kört. Minden hétre van valami téma (amiről én tehetek), amin vitázunk.

Hétvégéken náluk vagyunk általában, mondhatni problémamentesen végig péntektől vasárnap reggelig. Együtt vagyunk és nincsenek ilyen problémák, pedig sokat beszélünk a nézeteinkről, a belső világunkról – a kommunikációval nincs is semmi gond. Engem az zavar, hogy nem tud megbocsátani, azt hiszi, hogy szándékosan ártani akarok neki.

Én mindenképp szeretném, hogy boldogok legyünk együtt, de nem tudom, hogy ezt hogy lehetne elérni, hogy nekem kellene megváltoztatnom a hozzáállásom, vagy Neki?

Szerintem, amit lehetett, én már megtettem. Meg szeretném tartani a kapcsolatunkat, és megmenteni a további sérelmektől.
2014. 11 23.
Debora
Kedves Szakértő!

A segítségét szeretném kérni!

Volt egy 2 éves párkapcsolatom, sajnos elég nagy korkülönbséggel szenvedtünk, és tudtuk, hogy sokaknak ez nem tetszene, ezért nagyon kevesen tudtak róla, hogy együtt vagyunk. Bár sosem mondtuk ki nyíltan, de mindig éreztettük egymással, hogy szerelmesek vagyunk... Boldog párkapcsolat volt, jól kiegészítettük egymást és lelki támaszként is egymásra találtunk. De sajnos a sok titkolózás árnyékot vetett erre, mire én megkértem, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunkat. Ezen nagyon sokáig gondolkodtunk, vitatkoztunk. Nem jutottunk egyről a kettőre ezért úgy döntöttem, hogy külön próbáljuk meg, bármennyire is szerettem. Utána még hónapokig beszélgettünk napi szinten, gondolkodtunk a békülésen is, de a végén mindig ugyanoda jutottunk.

Most neki is van egy párkapcsolata és nekem is lassan két éve. Nagyon szeretem a páromat, úgy érzem megtaláltam a másik felem benne és azt, amit az exem nem tudott értékelni ő szereti bennem. Együtt tervezzük a jövőnket. Viszont nagyon sokszor gondolok arra, hogy vajon az exem boldog-e? Néha összefutunk, és mindig arra utalgat, hogy hiányzok neki. Megjegyzéseket tesz pl. hogy milyen szép vagyok, vagy hogy ő figyeli az életemet messziről, és hogy vajon tényleg túl fiatal lettem e volna hozzá stb. Folyton panaszkodik a mostani kapcsolatára, és az én páromra is kicsit féltékenyen viselkedik. Sokszor úgy érzem, meg akarja mutatni neki, hogy én az övé vagyok.

Néha eszembe jut, amit régen mondott nekem, hogy ő csak akkor lesz boldog, ha én is az vagyok, és hogy sosem akar elveszíteni, mert én vagyok az egyetlen biztos pont az életében. Meg az együtt töltött idő. Nem tudom hogyan jutottunk akkor el idáig? Úgy érzem, visszahúz a szívem, bár tudom hogy a mostani páromat sosem hagynám el érte, mert ő a mindenem. Kétfelé húz a szívem, és ezért bűntudatom van. Vajon mikor tudom végre elfelejteni őt? Lehet, hogy még szeretem? És ő szerethet még engem, vagy csak néha eszébe jutok? Az hogy ezt érzem, azt jelenti, hogy a mostani páromat nem szeretem eléggé? Úgy érzem, igazán szeretem és már az is bánt, hogy egyáltalán eszembe jutnak ezek a dolgok. :(

2014. 11 20.
veronik777
Huh, megismerkedtem valakivel, aki a Zoltán helyére lépett: tudta másfél év után feledtetni őt. Ugyanaz, mint ő. Ugyanolyan tulajdonságokkal, mint ő – inkább így fogalmaznék: ami tetszik, és amibe beleszerettem. Napi szinten szerelmes sms-ek, verse, amiket ő írt! Hittel, reménnyel biztatott közös életünk felé. Naponta órákig telefonáltunk végtelen érzelemmel, hittel, hogy megtaláltuk egymást! Hitte, hogy együtt boldogok leszünk, és együtt halunk!

De! 2 hétig tartott! Most elhagyott, mert nekem fontosak a külsőségek – azt mondta. Mert voltak ilyen megnyilvánulásaim, azóta próbálom ellensúlyozni, de hajthatatlan. Természetesen mondtam neki, hogy első a szerelem és ő. Érte mindent megtennék! Ha én A-t mondok és ő B-t, akkor én hajlok a B-re. Első az emberi kapcsolat, csak hát én is törekszem a szebbre, jobbra ugyanúgy, mint a szegény. Mert ő szegény. Szerelemben mindenen át lehet lendülni. Ő lenne az első, de ő nem hisz nekem. Azt hiszi ideig-óráig biztos, de már annyi lányban csalódott, hogy azt hiszi én is ilyen lennék, és tudja, hogy hosszútávon nem működne. De biztos vagyok benne, hogy szeret és szenved!!!

Makacs Kos horoszkópja van. Mit tegyek???
2014. 11 12.
Niharika
Kedves Szakértő!

2 éve boldog párkapcsolatban élek. Páromnak van egy 17 eves lánya, akit 1 éves kora óta az anyja nevel. Az anyuka most férjhez megy, elköltözik, és nem kell a lánya sem tovább. Hozzánk költözik, viszont kijelentette, ha én nem megyek, akkor ő nem jön, megy az utcára! Vagyis ez egy ultimátum az apjának: vagy ő, vagy én.

Nekem kellett menni a közös otthonunkból. Tisztelem a párom ezért a döntésért, mert bár tudja, hogy a lánya nem szereti őt, de nem akarja hagyni elkallódni. Engem sosem látott, nem találkoztunk, nem értem, miért haragszik. Párom azt mondta, ez csak ideiglenes állapot, megbékíti a kislányt, aztán nagyobb lakásban együtt leszünk.

Nagyon össze vagyok törve. Haza nem mehetek, párom ingerült, 2 napig nem vette fel a telefont, nem reagált az sms-re, majd mikor aggodva haza mentem, nincs-e baja, nem akart ajtót nyitni. Azt mondta, össze van roppanva, nem kíváncsi senkire, azért nem válaszolt. Kiabál velem a telefonban. Sokat sírok, nem tudok enni, aludni, nem találom a helyem. Elvesztettem az otthonom. Nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet, nem akarom őt elveszíteni, mikor valóban kiegyensúlyozott, jó kapcsolatban éltünk, egy hangos szó nélkül.

Van ennek a helyzetnek ideális megoldása? Mit tudok én tenni, hogy mielőbb egy család lehessünk?

Válaszát köszönöm!


SZAKÉRTŐINK
Pszichológus
Coach, Tréner, Életvezetési tanácsadó
Coach, Tréner
Pszichológus, Életvezetési tanácsadó
Pszichológus
Pszichológus, Coach, Tréner, Életvezetési tanácsadó
Pszichológus, Tréner
Pszichológus, Tréner
Pszichológus, Tréner
Pszichológus
Pszichológus
Pszichológus, Coach, Tréner
Pszichiáter
Coach, Tréner, Életvezetési tanácsadó
Pszichológus
Fejlesztő pedagógus
Pszichológus, Tréner
Coach, Tréner
Coach, Tréner, Életvezetési tanácsadó
Pszichológus


VÁLLALATOKNAK



CSALÁDOKNAK
Családi tervező rendelése
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.





LEGOLVASOTTABB CIKKEK
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős már az a tenisz meccseken felhangzó a er...
Négy komoly tévhit a testbeszédről – Valóban érted a nonverbális jeleket?
Gyakori félreértés, hogy a testbeszéd vagy a nonverbális kommuni...
Könyvtárak a jobb életért
Egy amerikai férfi, John Wood, akiről talán sose hallottunk nagy...
Azra Karaduman története - a török földrengés csodababája
"Igazi boldogság számomra, hogy őket, hármójukat kihoztuk. Több ...
Nincs többé ránc.....
Olvasom, ahová csak nézek, tele a hirdetésekkel a tévé, az újság...
PARTNEREINK



GYORS SZAKEMBER KERESŐ



AJÁNLÓ
"Mit kezdjek a gyerekkel, aki tíz év versenysport után egyszerűen abba akarja h...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónkn...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön, Februá...


ESEMÉNYNAPTÁR
2017. augusztus 18. 16:13


CÍMKEFELHŐ