A HÓNAP EMBERE
2013. október - A Hónap Embere

Mátyás Diána: Mire számíthat a legkisebb?

Úgy gondolom, vannak találmányok, melyek történelmi szükségszerűségből születnek. Amiket életre hív az emberek közös igénye, vágya, amelyek csak arra várnak, hogy valaki valóban vegye a fáradtságot, hogy alaposan körüljárja az "űrt" és formába öntse azt, ami tökéletesen kitöltheti. Nekem szerencsém volt. Mire megismerkedtem velük, a LifeGarden csapata már megalkotta kreatív gyermeknevelési programjának eszközeit, én készen kaptam, mint egy érett, kerek egészet. Tapasztalataiknak, korábbi munkáiknak gyümölcsét. Csak meg kellett "kóstoltatnom" a gyerekekkel.


LifeGarden játszóház a TESCO-ban – kreatív fejlesztő programmal


A LifeGarden és a TESCO közös szervezésű pilot programja egy olyan játszóház megteremtése volt, amelybe a TESCO dolgozói hozhatták el gyermekeiket a szünidő alatt. Én pedagógusként vettem részt a négy hetes projektben, ez volt első közös munkám a LifeGarden tagjaival. A játszóházat a TESCO iroda-részlegén elkülönítve rendeztük be, így a gyerekek egész nap szüleik közelében lehettek, a nap elején és végén sem kellett külön kitérőkkel, hosszabb utazással tölteni a drága időt. Ezen kívül nem pusztán gyermekmegőrzőt hoztunk létre, ahol kötelezően eltölthető a napi munkaidőnek megfelelő jó pár óra, hanem olyan tevékenységeket szerveztünk a résztvevő családoknak, amelybe bevontuk mindazokat az értékeket, amelyek közös törekvésként jelennek meg a két szervező félnél az életminőség javításáért, a mindennapok sikeréért. A LifeGarden csapata alkotta meg a program tematikáját. Kreatív nevelési eszközeinek széles tárházát hozta, melyek közt stressz-oldó, indulatkezelő és kommunikáció-segítő gyakorlatok vannak, olyan pszichológusok által kifejlesztett technikák, amiket a gyermekeket körülvevő ősképek és szimbólumok világába ágyaztak, a befogadás megkönnyítése érdekében. Hamar megérthető, élvezetes és hasznos játékok születtek belőle – nagyon komoly távlati céllal: a család életét gördülékenyebbé, az egyén életét pedig kiegyensúlyozottabbá és sikeresebbé tenni. A TESCO saját értékei közül többek közt környezettudatos erőfeszítéseit, aktivitásait szerette volna megmutatni, erre is ötletes megoldásokat szült ez az együttműködés.

A gyakorlatban minden nap egy újabb ismerkedés volt. Különböző korú gyerekek, akik más-más közösségből jöttek, és a rájuk vigyázó két felnőttel is először (de legfeljebb másodszor, harmadszor) találkoztak. S bár a gyerekek alapvetően nyitottak, azért nem mind kalandvágyó! A nap végére mégis igazi közösséggé értünk össze, közös élményekkel. Nem kis kihívást jelentett, hogy ennek a folyamatnak minden alkalommal része volt egy olyan feladat, aminek önfeltáró, önkifejező mozzanatai olyan érzéseket, álmokat, vágyakat és félelmeket is felszínre hoztak, melyeket inkább mélyen elrejtve babusgat a gyermek, és sokszor a hozzá legközelebb állókkal sem tudja megosztani. Hiszen pár gyakorlatunkkal éppen ez a célunk: segíteni a kicsi embert, hogy formába öntse, megfogalmazza az őt feszítő nagy kérdéseket és érzelmeket, olyan formába, ahogy azt a szüleinek is meg tudja mutatni, ahogy segítséget kérhet ahhoz, hogy az őt érő hatásokat megértsék és feldolgozhassák együtt.

Mindig hittem abban, amit ma legérzékletesebben "felhasználóbarát-tudásnak" nevezhetnék. Olyasmit szerettem volna tanítani, ami eszközt ad a tanítványaim kezébe ahhoz, hogy az őket érő rengeteg impulzust és információt értékelni és szelektálni tudják. Most pontosan ezt tehettem! Meg kell őrülni attól, mi mindent elraktározunk manapság! Tárgyakat, képeket, tényeket - legyenek hasznosak vagy haszontalanok számunkra. Változatlan formában, készen, ahogy "kívülről" kaptuk. Pedagógusként ehhez a jelenséghez mindig szigorúan közelítek. Azt a tudást érzem sajátnak, amit használni tudtam, szolgálatomba állítottam, ami mérlegre került a nagy próbán: mit tehetek vele saját magamért?

Talán a siker első lépése a felismerés, hogy minden korban tevékeny részesei vagyunk életünk alakulásának. A mi kis játszóházunkban minden nap megtanultuk és gyakoroltuk ezt. Ami napi kézműves foglalkozásnak látszott, könnyed gyurmázásnak, rajzolásnak, amögött minden gyereknél komoly szellemi erőfeszítés állt: saját LifeGarden eszközeiket saját lényük darabkáiból állították össze, végigjárva emlékeiket. Büszke voltam rájuk, kivétel nélkül olyasmit készítettek, ami nem csak azért egyedi, mert az ízlésük vagy kézügyességük különbözik egymástól, hanem mert saját életük eddigi tapasztalatait tükrözi, és saját elképzelt, boldog jövőjük egy részét tervezték bele. Megtanulták megnevezni, megmutatni, tudatossá tenni, mi fontos számukra, és ezt hogyan tudják kifejezni és érvényre juttatni a környezetükben is – erőfitogtatás, hisztik, vagy más praktikák nélkül.

Ha utánagondolok, a legtöbb kreatív nevelési eszközt úgy tudnám leírni, mint egy-egy kommunikációs csatornát. Lehetőséget, fórumot kínálnak arra, hogy meginduljon a beszélgetés gyerek és szülő, gyerek és gyerek között, kölcsönös módon, tisztelve a másik egyéniségét. Érzelmekkel, de indulatok nélkül. Mindkét fél felelőssége, hogy részt vegyen a játékban, csak akkor működik, ha társak vagyunk, nem irányítói gyermekeinknek, hanem társai a mindennapi életben. Ők pedig lehetőséget kapnak, hogy saját eszközeikkel és tudásukkal felnőjenek a mi életünk együttműködő társaivá. Végigkísérve ezeket a családokat a programon, újra bizonyítva láttam, akkor válik a régi mondás szerinti "ajándékká" a család, amikor ez a kölcsönösség megvalósul.

Amikor kiléptem a számunkra fenntartott helység ajtaján, akkor sem maradtam társaság nélkül sokáig. Érdeklődők álltak az ajtó előtt, loppal kukucskálva befelé, mert kis "követeink" messze vitték jókedvük hírét és a kollégák hallottak valamit az ebédszünetben. Anyukák, apukák jöttek szembe a folyosón mosolyogva, sokfélét kérdeztek és figyelmesen hallgattak. Sokszor együtt ittuk meg a délutáni kávét egy gyors levegőzéssel egybekötve, vagy a buszon hazafelé is egész úton beszélgettünk. Mi, a kívülről jött újak és másfélék – tanárok, lélekbúvárok -, jól "vizsgáztunk" a gyermekeik szemében, így ők is befogadtak. Otthonosan érezhettük magunkat munka közben. Most pedig úgy hallottam, visszavárnak. Ez a mi sikerünk.


LifeGarden játszóház


A hónap embere
2015. június
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. július
2014. június
2014. április
2014. március
2013. november
2013. augusztus
2013. március
2013. február
2012. december
2012. november
2012. augusztus
2012. április
2012. március
2012. február
2011. november
2011. szeptember
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
 






VÁLLALATOKNAK



CSALÁDOKNAK
Családi tervező rendelése
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.





LEGOLVASOTTABB CIKKEK
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős már az a tenisz meccseken felhangzó a er...
Könyvtárak a jobb életért
Egy amerikai férfi, John Wood, akiről talán sose hallottunk nagy...
Az óvodai beszoktatás lélektana
Páli Patrícia cikksorozata az óvodai életről felnőtteknek.
...
Négy komoly tévhit a testbeszédről – Valóban érted a nonverbális jeleket?
Gyakori félreértés, hogy a testbeszéd vagy a nonverbális kommuni...
Philip Zimbardo: Hogyan válnak az átlagos emberek szörnyetegekké... vagy hősökké
Philip Zimbardo tudja, milyen könnyen válnak a jó emberek gonoss...
PARTNEREINK



GYORS SZAKEMBER KERESŐ



AJÁNLÓ
"Mit kezdjek a gyerekkel, aki tíz év versenysport után egyszerűen abba akarja h...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön, Februárt...


ESEMÉNYNAPTÁR
2017. augusztus 22. 01:49


CÍMKEFELHŐ