Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában - A kontinuum-elv

2014. október 7. Schmidtné Balás Eszter Ajánlotta: Schmidtné Balás Eszter
A szerző szerint a "karban hordozottság" alapvető élményétől megfosztva, kontinuumunkból kiragadva nyugati civilizáció tagjaiként számos problémával kell megküzdenünk. Ezek közé sorolja pl. az önmagunkkal való elégedetlenséget, a versengést, a teljesítmény-kényszert. A boldogság szerinte nem elérendő cél, hanem a lét normális állapota. Mintha ezért nem tudnánk az "itt és most"-ban élni, hanem csak újabb és újabb célok elérése után törekedve hajszolni a boldogságot.


A szerző orvos, pszichiáter, aki fiatal korában 2,5 évet töltött Venezuelában. A dzsungelben tett első látogatásakor ismerkedett meg a jekána indiánokkal. Már az első találkozásnál feltűnt neki, mennyire eltérő a bennszülöttek felfogása az élet különböző nehézségeivel kapcsolatban, és hogy teljesen másképp viszonyulnak a megoldásra váró feladatokhoz. Ezt annyira fontosnak és érdekesnek találta, hogy elhatározta, hosszabb időt tölt velük. Csodálatos társadalmi rendet ismerhetett meg, amelyben nincs erőszak, az emberek egymás személyiségét, hajlamait a legmesszebbmenőkig tisztelik, nincs válás, nincs elhagyott, vagy síró, követelőző gyermek, nincs bűnözés, és nincsenek magányos, boldogtalan emberek. Tapasztalatai és élményei gyökeresen megváltoztatták a gyermekek gondozásával kapcsolatos gondolkodásmódját. Ezeket foglalja össze a kötetben.

A kontinuum (folytonosság) az írónő értelmezésében az evolúció alatt kialakult, elvárt emberi szükségleteket jelenti, amelyet a környezet kiegészít és kielégít. A jekánáknál töltött idő visszavezeti a szerzőt az emberiség múltjába. Megfigyeléseivel alátámasztja, hogy az elmúlt néhány száz évben az anyák viselkedése, az újszülötthöz és a csecsemőhöz való viszonya jelentősen megváltozott. Az indiánok ezzel szemben az ősi hagyományokat követve a születés pillanatától kezdve a lehető legteljesebb mértékben, késlekedés nélkül kielégítik a baba szükségleteit.

A szerző a születéssel-szüléssel kapcsolatban érdekes teóriát részletez. Elméletében kifejti, hogy "sok jó és bölcs kultúrában" teljesen magára hagyják a szülő nőt, máshol segítőt adnak mellé. Az újszülöttet azonban a köldökzsinór pulzálásának megszűnése után minden esetben késlekedés nélkül az anyja mellére rakják, aki addig simogatja, amíg meg nem nyugszik. Teóriája szerint az imprintingnek (bevésődésnek) az állatvilággal szemben, ahol a kicsinyek vésik be és követik a gondozó személyét, fajunknál az anyában él erős késztetés a baba bevésésére, védelmére és gondozására, aki még nem lenne képes követni őt.

A születéssel jócskán megváltozik a gyermek élete, körülményei. A méhen belüli életben is sok hangot hall: anyja szívverését, emésztését, de külső hangokat is, beszédet, köhögést, tüsszentést, zenét. Ehhez képest a szülés után a külvilág számára csak kicsit hangosabb. Pocaklakóként a világ nedves, kint viszont száraz. A korábbi kényelmes oxigénellátást születés után saját légzés váltja fel, megismerkedik egyúttal saját hangjával és a lebegés után saját súlyával is. Az egyik legfeltűnőbb változás, amelyre valójában csak kevesen gondolnak, az a baba pozíciója. A feje ugyanis 9 hónapig lefelé volt, ez után vízszintesbe, vagy kissé följebb kerül. Idegrendszere csak lassan fejlődik ki. Azonban a szüléssel együtt elképesztő rugalmassággal és nyugalommal viseli mindezeket az "elvárt meglepetéseket", amelyeknek emléke évezredek óta beléivódott. A baba olyan érzékelő lény, aki még nem képes logikai összefüggések felfedezésére, tudatos megfigyelésekre és következtetések levonására. Tudata hasonló a guruéhoz: jól van, jelen van. Az egyik legfontosabb jellemzője, hogy nincs időérzéke, csak a jelen létezik a számára. A várakozással kapcsolatban semmilyen előzetes tapasztalattal nem rendelkezik, ezért ez óriási és elviselhetetlen fájdalom a számára.

A kontinuum-tapasztalati igények kielégítése biztosítja, hogy énünk átérezze: eredendően, önmagáért jó.

"Minden baba jó, de ők ezt csak a visszajelzésekből tudhatják meg, abból, hogy hogyan bánnak velük." Az emberi lény számára ez az egyetlen lehetséges mód az egészséges önértékelés és személyiségfejlődés kialakulásához.

"A jóság az az alapvető érzés, amely fajunk egyedeinek megfelel." Ez a saját jóságba vetett hit a fajfenntartást szolgálja. "Az, akiben nincs meg ez a tudat, gyakran érzi azt, hogy űr van ott, ahol neki kellene lennie."

A jekánáknál a kontinuum-baba születése első pillanatától kezdve szoros testi kontaktusban van az anyával, aki hordozókendőben kötözi magára, elöl, oldalt vagy hátul, attól függően, épp mi a tennivalója. A babának nincs más dolga, mint aludni, enni és üríteni. Ha éhes, jelzi, és enni kap. Nincs szüksége a teljes csöndre, hiszen az anyaméhben is elég nagy zaj volt. Éppen ellenkezőleg: a teljes csönd félelmetes és unalmas lenne számára. Akkor fürdik, amikor az anya, mert akkor sem kerül ki a karból, ölből. Az anya testével való szoros kontaktus védelmében félelem nélkül, élvezettel és természetesen tapasztalja a különféle mozgásokat, szagokat, hangokat, a hőmérsékletváltozásokat, vagy akár a különböző természeti jelenségeket (eső, mennydörgés-villámlás, stb.). Az alvás kivételével testének tónusa van, hamarosan tartja a fejét, hogy tudjon figyelni a legfontosabb dolgokra: a környezetre, az evésre és ürítésre. Élete tele van természetes izgalmakkal, amelyek szükségesek az egészséges fejlődéshez. Miután megkapta a szükséges biztonságot és ingermennyiséget, növekedve a baba kíváncsi lesz a környezetére. Szívesen eltávolodik az anyától, hogy felfedezze azt. Ez a távolság eleinte csekély, de mert az anya mindig elérhető közelségben van, könnyű hozzá visszatérni. A kúszás, majd a mászás segítségével egyre nagyobb távolságokat jár be, kontinuumának megfelelően. Később, a totyogós vagy még nagyobb gyermek már csak vészhelyzetben igényli anyja segítségét, vagy akkor, ha számára megoldhatatlan feladat előtt találja magát. Az anya pedig mindig jelen van és rendelkezésre áll. A jekánáknál mindig a baba az aktív fél, a mama nem kezdeményez, csupán engedi, hogy a gyermek rendelkezzen a személyével, vagy ha megy valahová, akkor a csípőjén utazzon. A baba nem kap, és nem is kér osztatlan, kitüntetett figyelmet, mivel már újszülött és karonülő korában minden felmerülő vágya kielégítésre talált. Családtagjai és a környezetében élők viselkedésükkel kezdettől fogva azt az elvárást közvetítik felé, hogy tudjon vigyázni magára. Az önfenntartás ösztöne állatban, emberben egyaránt a születés pillanatától a halálig hibátlanul működik, - ennek eredménye, hogy szinte soha nem fordul elő baleset a kicsikkel.

Ezzel az elfogadó, meleg-megengedő bánásmóddal a szobatisztaságra nevelés is magától értetődő folyamat a megfelelő időben. A gyermek érzi, hogy amikor összepiszkítja a kunyhó padlóját és ezért kikergetik, nem őt magát, hanem csak a cselekedetét ítélik el.

Egy gyermek cselekedeteinek a célja, hogy önállóságát fejlessze. Ha ehhez túl sok, vagy túl kevés lehetőséget biztosítunk a számára, egészen biztosan gátoljuk abban, hogy ezt a célt elérje. A jekánák sem a gondozást, sem a segítséget, sem a test táplálását, sem a babusgatást nem viszik túlzásba, de ezek mindig magától értetődően, könnyedén elérhetők a gyermek számára.

Nézzük meg ezzel szemben a kortárs nyugati civilizációk csecsemőinek életét. Jóllehet néhány száz év óta ezen a vidéken az előbb ismertetettektől jelentősen eltérőek a szokások, de az emberiség történelmének kontinuumát tekintve több millió év közös örökség áll a hátunk mögött. "Egy evolúciós rendszernek az a lényege, hogy minden aspektusa gazdaságosan összefonódik, és a fejlődési folyamatban egyszerre működik okként és okozatként. Ha a szülés után elmarad baba és az anya várva várt találkozása, az az emberiség évmilliós tapasztalatai szerint azt jelenti, hogy "nincsen baba", vagyis halva született. Ennek eredményeként az anyában beindul a gyász folyamata, a depriváció. Az előbb ismertetett "elvárt meglepetések" azonban a babáknál sem következnek be. Azonnal száraz ruhákba bugyolálják, és így nem érintkezhet az élő testtel. Beteszik egy teljesen mozdulatlan dobozba, amelyben saját súlyához is hozzá kell szoknia. Hiába zokog, nem hall mást, csak sorstársai sírását. Az evés nem természetes és magától értetődő dolog többé, hanem kiszámított és időzített kielégülés. Az ürítés sem egyszerű, békés dolog, hanem annak függvénye, mikor ér rá, vagy mikorra tervezi az eredménytől való megszabadulást a gondozó személy. Nincs állandó kontaktusa az anyával, minden kielégülést hozó esemény váratlan, és befejezetlenség érzést hagy maga után.

A szerző szerint a "karban hordozottság" alapvető élményétől megfosztva, kontinuumunkból kiragadva nyugati civilizáció tagjaiként számos problémával kell megküzdenünk. Ezek közé sorolja pl. az önmagunkkal való elégedetlenséget, a versengést, a teljesítmény-kényszert. A boldogság szerinte nem elérendő cél, hanem a lét normális állapota. Mintha ezért nem tudnánk az "itt és most"-ban élni, hanem csak újabb és újabb célok elérése után törekedve hajszolni a boldogságot.

A könyvismertetést készítette:

Schmidtné Balás Eszter
mesterlogopédus


balase@senecabeszedstudio.hu
+36 20 588 6929
www.senecabeszedstudio.hu




Libri könyvajánló


Részletek
Író: Jean Liedloff
Kiadó: Kétezeregy Kiadó (2013)


További ajánlók
Sárvári Töttős Györgyi–Győri Ildikó: Varázspálca szakszerviz
Szabó Imola Julianna: Kinőtt szív
Janne Teller: Semmi
Tibor Fischer: A Gógyigaleri
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben






VÁLLALATOKNAK



CSALÁDOKNAK
Családi tervező rendelése
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.





LEGOLVASOTTABB CIKKEK
A légúti hurutos megbetegedések mellett a másik leggyakrabban előforduló betegs...
Teljesítményt gátló kiáltás
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős már az a tenisz meccseken...
Philip Zimbardo: Hogyan válnak az átlagos emberek szörnyetegekké... vagy hősökké
Philip Zimbardo tudja, milyen könnyen válnak a jó emberek gonoss...
Az óvodai beszoktatás lélektana
Páli Patrícia cikksorozata az óvodai életről felnőtteknek.
...
Könyvtárak a jobb életért
Egy amerikai férfi, John Wood, akiről talán sose hallottunk nagy...
PARTNEREINK



GYORS SZAKEMBER KERESŐ



AJÁNLÓ
"Mit kezdjek a gyerekkel, aki tíz év versenysport után egyszerűen abba akarja h...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön, Feb...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön, ...


ESEMÉNYNAPTÁR
2017. október 20. 21:45


CÍMKEFELHŐ