A belső tenger

2011. november 21.
színes, magyarul beszélő, spanyol-francia-olasz életrajzi dráma, 125 perc, 2004


Alejandro Amenábarnak a jelek szerint esze ágában sincs behódolni a hollywoodi álomgyárnak, és saját stílusát, elképzeléseit beleszürkíteni annak masszájába. Pedig a Más világ (The Others) óta nyilván nem egy ajánlattal bombázták már a tehetséges spanyol rendezőt, aki már 1996-ban, mindjárt legelső mozifilmjével (Halálos tézis) kivívta a szakma és a közönség elismerését. Következő munkája, a (Nyisd ki a szemed) pedig olyan sikeressé vált, hogy Hollywood is felfigyelt rá: Cameron Crowe vezénylésével, Tom Cruise főszereplésével Amerikában leforgatták a drámai thriller remeke-jét – meglehetősen kétes eredményességgel – Amenabar pedig elkészíthette a Más világot. A rendező nem engedett az álomgyár csábításának, és legújabb (mindössze negyedik) filmjét ismét szülőföldjén forgatta. Csakhogy ezúttal ismeretlen területre lépett: A belső tenger nem thriller, nincsenek benne horrorisztikus elemek, nincs benne gyomorszorító feszültség és misztikum. Vannak viszont emberi sorsok és kapcsolatok, nagyszerűen megírt karakterek, és egy szomorú, olykor megrázó történet, melyet szépen, egyszerűen, túlzások nélkül sikerül elmesélnie Amenabarnak.

A film igaz történetet dolgoz fel: Ramón Sampedro (életéről már egy 2001-es tévéfilm is készült) meg akar halni. Huszonnyolc éve él az ágyhoz kötve, keze, lába lebénult egy fiatalkori balesetben. Észak-Spanyolországban él bátyja családjával és idős apjával. Mosdatják, etetik, bekapcsolják a lemezjátszóját. Életben tartják. Jól teszik? Ki tudja?

Ramónnak már csak egyetlen célja van: hogy méltósággal halhasson meg. Magát persze teljes tehetetlensége miatt képtelen a túlvilágra segíteni, így szüksége lenne valakire, aki asszisztál neki, valaki aki annyira szereti, hogy megérti őt, és hajlandó segíteni – ez azonban büntetendő a spanyol törvények szerint, így Ramón kilátástalan harcba kezd a kormánnyal, hogy az elismerje az eutanáziához való jogát.

Így ismeri meg az ügyvédnőt Juliát (Belén Rueda), aki hasonló cipőben jár: gyógyíthatatlan betegségben szenved, ezért jobban megérti Ramón szándékait, mint bárki más. Jobban, mint pl. Rose (Lola Duenas), aki megpróbálja lebeszélni a férfit tervéről. Idővel mindkét nő romantikus érzelmeket, majd szerelmet kezd táplálni Ramón iránt, aki bár nyaktól lefelé béna, a szíve és az esze nagyon is a helyén van: megnyerő személyiségének varázsa alól nem tudják magukat kivonni.

A férfi szerethető, emberközeli karakterének kidolgozottsága, és Javier Bardem játéka, melyhez minden dicséret kevésnek bizonyulna, a film legfőbb erényeit képezik. Többrétegű kapcsolata családjával szintén nagyszerűen ábrázolt. Unokaöccse iránt érzett feltétlen szeretetét ráutaltsága keseríti meg, bátyjához fűződő viszonyának árnyoldala, hogy az képtelen megérteni őt és halálvágyát.

Egy ilyen történet tálcán kínálja a lehetőséget a rendező számára, hogy a filmből egy giccses, túlcsorduló érzelmekkel teli melodrámát forgasson, melynek értéke a percenként fogyasztott zsebkendők mennyiségén mérhető. Amenabar szerencsére sokkal érettebb és meggondoltabb annál, minthogy ilyen csapdába essen. A film bár Ramón utolsó éveiről szól, a rendező nem a könnyebb utat választja, nem a főszereplő kisiklott életén kesereg hosszan és borúsan, nem halmozza egymásra a szentimentális, olcsó könnyekre utazó jeleneteket.

Szépen és egyszerűen meséli el a férfi történetét, sorsának rosszra fordulásáról annyit tudunk meg amennyi szükséges, s bár a film végig határozottan szomorú hangulatban telik, és a nézőt egész biztosan nem deríti jókedvre, nem is feledkezik bele a céltalan keserűségbe: olykor nagyon is szép, sőt néha egyenesen vicces jeleneteket is láthatunk. Az élet örömeit már csak emlékei által ismerő Ramón sajátosan fanyar humora sokszor nem várt alkalmakkor szerez kellemes pillanatokat, az őt öngyilkosságáról lebeszélni kívánó pap látogatása a (mellesleg alapvetően meglehetősen keserű felhangú) helyzetkomikumnak különösen viccesre sikeredett.

Ramón Sampedro ötvenöt évesen halt meg, huszonnyolc év mozdulatlanság után. Az igaz történet fájdalmát, nyirkos, tehetetlen borzalmát úgysem érthetjük meg és ő sem erőlteti a mozivászonra. Egy mozgásképtelen, szimpatikus, izgalmas férfi meg akar halni, pedig. Pedig ott van a családja, a nők, akik szeretik, a versei, a gondolatai, az emlékei, a lelke, ami a hátára kapja és elrepíti oda, ahova csak vágyik. Akkor miért? Hát csak. Erről szól ez a film. A szabadságról, a döntésről. Ramón döntéséről. Jöjjön a kék ég és a hullámok.


A belső tenger trailer

Díjak és jelölések:
Európai Filmakadémia (2004) - Legjobb rendező: Alejandro Amenábar
Európai Filmakadémia (2004) - Legjobb férfi alakítás: Javier Bardem
Golden Globe díj (2005) - Legjobb idegennyelvű film
Oscar-díj (2005) - Legjobb idegennyelvű film
Velencei Filmfesztivál (2004) - Zsűri Nagydíja: Alejandro Amenábar
Velencei Filmfesztivál (2004) - Volpi Cup: Javier Bardem
Európai Filmakadémia (2004) - Legjobb film jelölés
Európai Filmakadémia (2004) - Legjobb operatőr jelölés: Javier Aguirresarobe
Európai Filmakadémia (2004) - Legjobb forgatókönyv jelölés: Alejandro Amenábar, Mateo Gil
Golden Globe díj (2005) - Legjobb színész - drámai kategória jelölés: Javier Bardem
Oscar-díj (2005) - Legjobb smink és maszk jelölés: Jo Allen, Manolo Garcia

Forrás: http://kritikustomeg.org/film/6208/Mar_adentro_A_bels%C5%91_teng

Részletek
Rendező: Alejandro Amenábar
Operatőr: Javier Aguirresarobe
Szereplők: Javier Bardem (Ramón Sampedro) Belén Rueda (Julia) Lola Duenas (Rosa) Mabel Rivera (Manuela) Celso Bugallo (José)


További ajánlók
A Bélier család
Az ismeretlen
Zuhanás a csendbe
Babák - Az első év
Henry Fool






VÁLLALATOKNAK



CSALÁDOKNAK
Családi tervező rendelése
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.





LEGOLVASOTTABB CIKKEK
A légúti hurutos megbetegedések mellett a másik leggyakrabban előforduló betegs...
Teljesítményt gátló kiáltás
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős már az a tenisz meccseken...
Philip Zimbardo: Hogyan válnak az átlagos emberek szörnyetegekké... vagy hősökké
Philip Zimbardo tudja, milyen könnyen válnak a jó emberek gonoss...
Az óvodai beszoktatás lélektana
Páli Patrícia cikksorozata az óvodai életről felnőtteknek.
...
Könyvtárak a jobb életért
Egy amerikai férfi, John Wood, akiről talán sose hallottunk nagy...
PARTNEREINK



GYORS SZAKEMBER KERESŐ



AJÁNLÓ
"Mit kezdjek a gyerekkel, aki tíz év versenysport után egyszerűen abba akarja h...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónkn...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön, F...


ESEMÉNYNAPTÁR
2017. október 20. 23:26


CÍMKEFELHŐ