4: Hiszti, dühkitörés – elviselhetőbb az Indulatvulkán-nal

2013. október 17. Pethő Orsolya
Konkrét eseteken keresztül, melyeket a LifeGarden óvodai programja során gyűjtünk össze, mutatok be egy-egy élethelyzetet és annak lehetséges megoldását, miközben megismerkedhetsz a LifeGarden pszichológus csapata által megálmodott kreatív nevelési eszközökkel, és azok használatával is.

Pethő Orsolya pszichológus blogja - 4. rész



Korábbi blogbejegyzések >>

Eset:
Krisztián 4 éves, temperamentumos kissrác. Helyes, kedves, jó humorú, együttműködő – mindaddig, amíg a dolgok úgy történnek, ahogy ő azt elképzelte. A bajok akkor kezdődnek, ha valami nem sikerül, vagy akarata akadályokba ütközik. Régebben, amikor még nem tudott beszélni, csak ordított, esetleg a földre dobta magát, ma már szóban is kifejezi dühét. Szülei már régen rájöttek arra, hogy ilyenkor bármit mondanak vagy tesznek, az csak olaj a tűzre.

Ami nem működik:
Ha szülőként gátlástalanul fejezem ki a dühömet, úgy, hogy az akár a gyermeket is bántja, nem várhatom el, hogy ő magától rájöjjön, mit kezdjen a saját indulataival.

LifeGarden megoldás:
Krisztián édesanyja és a kisfiú az indulatvulkán kapcsán elkezdtek beszélgetni arról, hogyan érzi magát, miközben hisztizik. Konkrétan is beszéltek az előző napi jelenetről, beállították a vulkán mozgatható kitörésmérőjét a megfelelő pozícióba. "Anya, ilyenkor tényleg olyan, mintha szétrobbanna a fejem, és ha nem kiabálok, szerintem meg is történik. De te is szoktál ám velem így kiabálni, akkor te hol tartasz a kitörésmérőn"? Krisztián édesanyja ekkor kezdett el magába nézni, és rájött, hogy neki is van tanulnivalója. Néhány hét, beszélgetés és vulkánhasználat eredményeként Krisztián már sokkal kevesebb ideig és kevésbé intenzíven fejezi ki dühét, de édesanyja, sőt, már az édesapja viselkedése is sokat változott.

Élethelyzet:
A gyerekek között is vannak temperamentumbéli különbségek, mint a felnőttek között. Van, aki intenzívebben szereti megélni az érzelmeit, van, aki visszafogottabb. Nyilván ebben szerepe van annak is, mit láttunk a szüleinktől. Ha megfigyelünk egy éppen dühöngő gyereket, láthatjuk, hogy gyakran saját maga is szenved attól a szétfeszítő energiától, ami benne tombol. A mi feladatunk megtanítani neki hogyan tudja ezt az energiát a lehető leggyorsabban konstruktívan használni.

Pethő Orsolya
pszichológus
orsolya.petho@kolyokszerviz.hu


A rovat további cikkei
A régi vonzásában
Fejfájásra sebtapasz?
Felnőtteknek esti mese???
33: Hogyan csökkentsd a minimumra a gyerekkori szorongást
32: Mikor mit vegyek meg?






VÁLLALATOKNAK



CSALÁDOKNAK
Családi tervező rendelése
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.





LEGOLVASOTTABB CIKKEK
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős már az a tenisz meccseken felhangzó a er...
Négy komoly tévhit a testbeszédről – Valóban érted a nonverbális jeleket?
Gyakori félreértés, hogy a testbeszéd vagy a nonverbális kommuni...
Könyvtárak a jobb életért
Egy amerikai férfi, John Wood, akiről talán sose hallottunk nagy...
Azra Karaduman története - a török földrengés csodababája
"Igazi boldogság számomra, hogy őket, hármójukat kihoztuk. Több ...
Nincs többé ránc.....
Olvasom, ahová csak nézek, tele a hirdetésekkel a tévé, az újság...
PARTNEREINK



GYORS SZAKEMBER KERESŐ



AJÁNLÓ
"Mit kezdjek a gyerekkel, aki tíz év versenysport után egyszerűen abba akarja h...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljö...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön...


ESEMÉNYNAPTÁR
2017. augusztus 19. 01:54


CÍMKEFELHŐ