16: Megütött a gyerekem! Mit tegyek?

2014. február 13. Pethő Orsolya
Konkrét eseteken keresztül, melyeket a LifeGarden óvodai programja során gyűjtünk össze, mutatok be egy-egy élethelyzetet és annak lehetséges megoldását, miközben megismerkedhetsz a LifeGarden pszichológus csapata által megálmodott kreatív nevelési eszközökkel, és azok használatával is.


Korábbi blogbejegyzések >>

"Legnagyobb problémám, hogy a négy éves fiam gyakran elveszíti a fejét és átlép egy bizonyos határt. Tudom, hogy a hiszti teljesen normális ebben a korban, de azt hiszem ez már túlzás. Már többször megütött, és tudom, hogy valószínűleg nem akar bántani, de volt, hogy szinte sírtam, annyira fájt. Nem tudok ilyenkor higgadt maradni én sem." – fordult hozzám egy édesanya.

Mit lehet tenni ilyenkor? Visszaütni? Megbüntetni? Semmiképp. Amit szeretnénk megtanítani neki, az az, hogyan tud uralkodni az őt elöntő érzelmeken. Így aztán mindenképpen el kell kerülnünk a legkézenfekvőbbet: leordítani a haját, vagy szintúgy az erőszak módszeréhez nyúlni. Ezzel csak egy végtelen kört indítanánk el, amiben egyikünk sem tud nyerni.

Akkor mi a teendő? Amíg nem sikerült teljesen megnyugodnod, addig semmi. Abban az esetben tudjuk gyermekeinknek megtanítani, hogyan tudnak uralkodni érzelmeiken – ha elfogadjuk, bármit is éreznek, világos határokat szabunk, ha úrrá tudunk lenni saját elsöprő érzelmeinken.

A fenti fiúval és édesanyjával képzeljük el a következő helyzetet:

A négyéves szeme szikrát szór, nekiesik anyjának, mindkét kezével üti, vágja. "Anyaaaa! Ez nem igazsáááág! Utállak!"

Anya megpróbál elhajolni az ütések elől, de pont a szeme sarkában találja el a kicsi körme. Nagyon fáj. Érzi, ahogy megy fel a pumpa. Aztán erőt vesz magán, vesz egy nagy levegőt, amit erőteljesen kifúj. "Aaaah. Ez nagyon fáj. Dühös vagyok és sajog a szemem. Most egy kis időre van szükségem, hogy összeszedjem magam. Ha megnyugodtam, még beszélünk erről." Anya bemegy a fürdőszobába, becsukja maga mögött az ajtót. Megmossa a kezét és az arcát, igyekszik megnyugodni. Emlékezteti magát, hogy fiának szüksége van rá, hogy megtanulja ezt a helyzetet kezelni. Ebben talán a legfontosabb, hogy ő, mint anya, nyugodt tudjon maradni.

Anya 5 perc múlva kijön, újratöltve, készen a felelős szülő viselkedésre. Odamegy a fiúhoz, leguggol hozzá, gyöngéden megfogja a kezét (ezzel csökkentve a félelmet, ami most benne tombol). "Nagyon fájt. Tudom, hogy mérges voltál, nagyon mérges, de nem üthetsz meg."

Négyéves: "De ez nem igazság! Megígérted, hogy megveszed azt a játékot!" Anya rájön, hogy a verekedésről nem érdemes addig beszélni, amíg le nem rendezik a kisfiú érzelmi részét. Ő már lenyugodott, de a kicsi még nem.

Anya: "Igen így van, megígértem. Értem, hogy csalódott és mérges vagy. De sok minden változott azóta, nem tudtam korábban eljönni a munkahelyemről, és bezárt a bolt. Sajnálom. Tudom, hogy nagyon vártad."

Négyéves: "Nem tartottad be az ígéreted! Hazug vagy! Utállak!" Úgy tűnik, még mindig nagyon dühös, de már nem kell verekednie. Anya nyugodtsága és együttérzése segít neki kordában tartani indulatait. Most már csak a szavakkal üt, jó jel.

Anya: "Nagyon dühös vagy rám, kicsim, úgy érzed, megszegtem az ígéretemet."

Négyéves: (kiabál) "De azt mondtad megveszed ma!"

Anya: továbbra is sikerül nyugodt maradnia. "Megígértem, hogy megveszem, de mégsem tettem meg, mert bent kellett maradnom a munkahelyemen befejezni a munkámat. Megértem, hogy dühös vagy most. Sajnálom." Anya most példát mutat arról, hogyan lehet felelősséget vállalni tetteinkért. Mindannyian hibázunk, de beismerjük.

Négyéves: "Minden fiúnak már van ilyen az oviból. Csúfolnak és kihagynak a játékból." A fiú most már biztonságban érzi magát annyira, hogy megmutassa a haragja mögötti félelmet. El is sírja magát.

Anya: "Oh, drágám! Attól félsz, hogy kicsúfolnak a fiúk és nem tudsz velük játszani." Megöleli a fiút, aki még egy darabig sírdogál, aztán hüppög. "Van egy ötletem, kicsim. A szomszéd kisfiútól elkérjük holnapra az övét, azt beviszed az oviba, és délután együtt elmegyünk a boltba."

Négyéves: Arca felvidul, látszik rajta a megkönnyebbülés. "Az jó lesz." Odabújik anyjához.

Anya: "Van itt még valami, amiről beszélnünk kell. Nézd a szememet, meglátszik a körmöd nyoma."

Négyéves: "Bocsánat, anya. Nem akartalak bántani. Nagyon fáj?" A fiú már nem kell, hogy védekező-támadó pozícióból beszéljen.

Anya: "Igen fáj. Kicsim, értem, hogy nagyon dühös voltál, ez mindenkivel előfordul. Lehetsz bármilyen dühös, nem üthetsz meg. Mit tudsz szerinted csinálni, ha nagyon haragszol, de nem ütsz?"

Négyéves: "Nem tudom. Kiabálok?"

Anya: "Sokkal jobb. Elszámolhatsz tízig, ahogy én szoktam. Vagy moroghatsz is, mint egy oroszlán." Megmutatja, hogyan morog egy oroszlán. A fiú is csatlakozik, aztán együtt nevetnek.

Négyéves: "Nem ütlek meg többet, anya."

Anya: "Kezet rá."

Pethő Orsolya
pszichológus
orsolya.petho@kolyokszerviz.hu


A rovat további cikkei
A régi vonzásában
Fejfájásra sebtapasz?
Felnőtteknek esti mese???
33: Hogyan csökkentsd a minimumra a gyerekkori szorongást
32: Mikor mit vegyek meg?






VÁLLALATOKNAK



CSALÁDOKNAK
Családi tervező rendelése
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.





LEGOLVASOTTABB CIKKEK
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős már az a tenisz meccseken felhangzó a er...
Könyvtárak a jobb életért
Egy amerikai férfi, John Wood, akiről talán sose hallottunk nagy...
Az óvodai beszoktatás lélektana
Páli Patrícia cikksorozata az óvodai életről felnőtteknek.
...
Négy komoly tévhit a testbeszédről – Valóban érted a nonverbális jeleket?
Gyakori félreértés, hogy a testbeszéd vagy a nonverbális kommuni...
Philip Zimbardo: Hogyan válnak az átlagos emberek szörnyetegekké... vagy hősökké
Philip Zimbardo tudja, milyen könnyen válnak a jó emberek gonoss...
PARTNEREINK



GYORS SZAKEMBER KERESŐ



AJÁNLÓ
"Mit kezdjek a gyerekkel, aki tíz év versenysport után egyszerűen abba akarja h...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljön, F...
Van 5 perced magadra? Csatlakozz Te is!

Azért, hogy minél több olvasónknak sikerüljö...


ESEMÉNYNAPTÁR
2017. augusztus 22. 01:37


CÍMKEFELHŐ